Negyedikként nézzünk meg ismét egy magyarországi utat, a szerpentin szót nem véletlenül tettem macskakörmök közé, túlzás lenne annak nevezni, de ettől még nagyon jó. A ring elnevezést pedig több youtuber akasztotta már rá, megtalálhatjátok Tarján és Héreg ringként is a nagy videómegosztó portálon. Ez a hozzám eső legközelebbi út, ami élvezetes motorozásra ad lehetőséget, elég gyakran megfordulunk mi is rajta. Néhány éve kapott új kopóréteget, azóta egy kátyú sincs rajta, szóval minden adott egy jó motorozásra.

A "pálya" vonalvezetése így néz ki:

A két szlovák célpont után harmadikként következzen egy magyarországi. Gondolom sokan ismeritek a Bakony legjobb kanyargós részét, de biztos van, aki még nem járt kis hazánk ezen részén hisz én se jártam még az ország összes kanyargós részén. Ahogy elhagyjuk Zircet a 82-es úton Csesznek felé az aszfalt minősége kiválóra változik és remek kanyarokkal okoz vidámságot a magunkfajta két keréken közlekedő "őrülteknek". A cseszneki várral szemben van egy büfé is, ahol nagyon sok motoros szokott lenni jó idő esetén, ahogy a kép is mutatja. A helyi srácok a kanyarokban jól elkülönülnek a "vendég" motorosoktól, mert a helyismeret bátorsággal párosul. Néha sajnos a kék-fehérek is ott cirkálnak, hogy rend legyen.

A "pálya" vonalvezetése:

Idén először úgy terveztük, hogy motorral megyünk nyaralni, Horvátországot terveztük be, főként a közelsége és az árai miatt, korábban még Olaszország került szóba, de azt végül elvetettük. A nyaralás időtartamát egy hétre terveztük. Két szállást foglaltunk mindkettő 4 nap, 3 éjszaka és félpanzió, a két hely egymástól mindössze 40 km távolságra volt. A szűk keresztmetszet még így három dobozzal is a pakolhatóság, két személy egy heti cuccait kellett bezsúfolnunk. Petra lefoglalta magának a két oldaldobozt, így nekem maradt a hátsó és a tanktáska, persze pakolás végén már azt vettem észre, hogy a tanktáskát is csak 50 százalékban birtoklom, de mivel én nem akartam sok cuccot vinni, végül csak be tudtuk zárni a dobozokat.

Mondanom se kell, hogy az indulásra kitűzött napra nem mondtak az időjósok túl fényes időt. Sajnos bejött nekik, de nekünk volt foglalásunk, ráadásul előző este az autó is bemondta az unalmast, azóta kiderült, hogy csak egy cellazárlatos akkumulátor szórakoztatott minket, amiben azért nem voltunk biztosak mert, nemrég volt gond a generátorral is, szóval mindenképp a motorral kellett menni, ha a fene fenét eszik, akkor is. Másnap persze esőre ébredtünk, kicsit vártunk, hogy kisüssön a nap, aztán lementem a motorért a garázsba, és hogy ne unatkozzak a kormányközepes RAM golyó lefittyed, persze mikor máskor, ha nem most. Elhagytam róla az önzáró anyát és az alján a műanyag átszakadt, még jó, hogy van hozzá több, persze önzáró anyáért rohanhattam egy kört, de sikerült szereznem, így hamar megoldódott a probléma.

Hamar felkattintottuk a dobozokat és felkerült a tanktáska is, növesztettem gyorsan zsiráf nyakat, hogy lássam a GPS-t, mert a kibővített tanktáska kicsit kitakarta. Természetesen az esőruhákat nem dugtuk nagyon el.

Másodikként következzen ismét egy szlovákiai célpont, ami nem más, mint a Vénasszony-hágó, szlovák nevén Pezinská Baba. Tatabányához közelebb, van, mint az 577, mert ez csak. körülbelül 170 km itthonról. Motorosok körében ez is elég népszerű, mikor arra jártunk nem csak mi voltunk ott.

Itt így néz ki a "pálya" vonalvezetése:

Google maps link a hágó elhelyezkedéséről. 

Ha meguntátok a kanyargást, akkor a kulturális szomjatokat is lehet csillapítani, mert a közelben van Dévény vára valamint Pozsony is, ahol be lehet iktatni egy jó kis városnézést, így össze lehet hozni egy jó kis egynapos gurulást.

 Korábbi cikk a témában:

- Szerpentin a közelben 1. - Szlovákia 577

Nincs sok időd, de szeretnél egy jót kanyarogni? Ebben a "Szerpentin a közelben" sorozatban bemutatom az általam ismert néhány óra alatt elérhető, tökéletes aszfalttal rendelkező kanyargós utakat.

Kezdjük a legjobbal a szlovákiai 577-tel, amit igazából 14-es útnak hívnak. Otthonról (Tatabánya) körülbelül 220 km-en belül elérhető a "játszótér", amit a helyiek is előszeretettel használnak. Álalában elég sok motor szokott keringeni ezen a szakaszon. Az aszfalt hibátlan, elég érdes, a kanyarok szélesek, tényleg olyan, mintha motorosok kedvéért csinálták volna ilyenre.

Itt a "pálya" vonalvezetése:

Itt pedig a link a google maps-hez.

Túrák során többféle megoldással próbálkoztam, papírtérkép, mobilos navigáció, de egyik sem volt az igazi. Romantikus dolog a papírtérkép, de nem motorozáshoz való, kicsit unalmas mindig megállni, térképet elővenni, kesztyűt levenni aztán keresgetni, hogy merre is vagyunk. Mobillal pedig az a gond, hogy max fényerőn se látszik rendesen a tűző napon, ráadásul, nem bírja az állandó töltést, túlmelegszik és egy hetes ilyen kínzás után lehet új akkumulátort venni hozzá.

Aztán a tavalyi évben megjelent a piacon a Wayteq az Xrider motoros navigációval, ráadásul még az ára is elfogadható, mert legtöbb helyen 35000 Ft-ért megvehető itthon, garanciával, tehát még csak ebay-es rendeléssel sem kell vesződni. Motorosok számára fontos képességeket ígért a gyártó:  vízállóság, erős fényű kijelző, csőkormányra könnyű felszerelhetőség.

Tavaly már tervbe volt véve egy csapatos, 1 napos villámlátogatás Mariazellbe, de akkor ez egyéb okok miatt sajnos elmaradt. Múlt héten úgy gondoltam, hogy itt az ideje pótolni a dolgot, megbeszéltem a szebbik felemmel és már terveztem is, hogy mi az, ami kényelmesen belefér 2 napba, nem akartam egész végig rohanni és elkövetni azt a hibát, hogy semmit se láttunk viszont rengeteg kilométert tettünk meg. 

Szóval a fő célpont Mariazell volt mivel még sosem jártunk arra, ellenben sok jó beszámolót olvastam a remek minőségű kanyargós utakról. Alfer javaslatára felvettük célpontnak a Myra vízesést, ami Muggendorfnál van, képekről szimpatikusnak tűnt, valamint tetszett, hogy Ausztriához mérten olcsón mérik a belépőket, mert 2,5 Euró volt egy felnőtt belépő ára. 

Google mapset hívtam segítségül, gyorsan összeütöttem az útitervünket, szerencsére Tatabánya elég közel van a nyugati határhoz, szóval könnyű dolgunk volt. Ahogy a térképen látjátok, mi Parndorfnál már el is hagytuk az autópályát, az rendben van, hogy gyorsan lehet rajta haladni, de ezen kívül csak negatívumok jutnak eszembe róla.
Szállást a hotel.info weboldalon foglaltam, persze nem ment zökkenőmentesen, mert amit lefoglaltam, ott kiderült, hogy valami IT probléma miatt túlfoglalás történt. Másnap hívtak is Németországból, mert mint kiderül német a weblap, hogy sajnálják, de ott nem tudunk megszállni, viszont a hotel tulaja felajánlotta, hogy keres nekem másik szállást és, ha drágább, akkor állja a többletköltséget, elfogadtam az ajánlatot, így lett a Hotel zum Kirchenwirt a mi szállodánk. Természetesen nem ment ez ilyen zökkenőmentes, de ezt majd később. 

Mivel nem találtunk a túránkhoz partnereket így a navigációt magunknak kellett megoldani. Motoros GPS hiányában, telefonra gyorsan felraktam egy Primo-t, amit aztán elhelyeztem a tanktáska térképzsebébe, és vittem hozzá egy töltőt, ami 2x képes áram nélkül feltölteni a mobilt. Tervben van egy komolyabb megoldás, mert ez így elég kompromisszumos. 

Mindent az utolsó pillanatra hagyunk Petrával, szóval szombat reggelre maradt a pakolás, de magunkhoz képest egész korán 10 óra előtt elkészültünk, az idő tökéletes volt motorozáshoz.

Már télen elkezdtük tervezni a Facebookon ezt a túrát. A csapat összetétele, mérete időnként változott, de páran biztosak voltunk benne, hogy ha törik, ha szakad mi bizony megyünk. Egyre több célpont került fel a térképre,  amik kiadták a körülbelüli útvonalat és távot is. A túrát 5-7 napra terveztük, ami végül helyesnek bizonyult, mert  6 nap alatt teljesítettük a 2380 km-es távot, hol nagyobb, hol kisebb etapokkal. 

1. nap 

Az indulás Május 31-ére reggel fél 8-ra esett. A négyfős csapat egyik tagja hívott, rossz hírt közölt. Előző nap még kiugrottak Romániába egyet gurulni, és egy kátyú elintézte az első gumiját, a motor tréleren került haza éjfél körül, vasárnap lévén nem lett gumija, abban egyeztünk meg, ha lesz gumi és úgy látja, hogy be tud érni minket, akkor majd összefutunk valahol. 

Természetesen a rossz dolgok vonzzák egymást szóval nekiállt szakadni az eső, emiatt eltoltuk egy órával az indulást. Miután kicsit csillapodott, kivettük a garázsból a már előző nap felmálházott gépeket, magunkra öltöttük az esőruhákat és elindultunk.A magyar szakaszt gyorsan le akartuk tudni, szóval M1-M0-M5 és átkelésre Tompát választottuk. Igazából Szerbiában nem volt egy célpontunk sem, de ha már Balkán túra, akkor úgy voltunk vele, hogy legalább átmotorozunk rajta. Már Tompa előtt elállt az eső, amúgy tökéletesen meg voltam elégedve a munkaruházatiban 4000 Ft-ért vásárolt kétrészes esőruhámmal. 

Határ előtt megálltunk az itthon maradt családtagoknál bejelentkeztünk, hogy ne aggódjanak, megvagyunk. Egyből megtalált minket egy helyi, kíváncsi "könyvtár" látogató, aki miután megtudta mire adtuk a fejünket egyből elkezdte mesélni a rémtörténeteit az ottani velejéig korrupt zsarukról, akik vadásznak a külföldiekre. 

Az első napi célnak, amúgy a boszniai Visegrád volt kitűzve, itt található a Szokoli Mehmed pasa hídja. A határnál összefutottunk egy szerb motoros klub tagjaival, akik épp a Konok Kunok csapattól tartottak haza. Kicsit törték a magyart, de az úti célunk felől érdeklődtek. Mikor mondtunk, hogy Visegrád és pálya nélkül, akkor mondták, hogy nem jó, mert "kockás" az út. Ez alatt ők a régi M7 féle minőséget értették. Felajánlották, hogy menjünk velük a pályán, Novi Sad-ig közös az útvonalunk, ráadásul addig ingyenes is az autópálya. A kapott infók után csatlakoztunk a csapathoz, majd mielőtt elváltunk még kaptunk egy kis útbaigazítást. Miután elváltunk, rájöttünk, hogy az előre megírt itiner nem lesz jó, mert Szerbiában egy idő után csak cirill betűket használnak a táblákon, szóval mobilos IGO-ra váltottunk. Nem tudtunk mindenhol jól haladni így első nap 610 km után az első kitáblázott kempingnél megálltunk még Szerbián belül, ahol mi voltunk az első sátrazók. 3 fő, 3 motor és egy több hálófülkés sátor megállt 10 euróból. Éjszaka még parti őrség is figyelt ránk, mert a kemping mögötti folyó után már Bosznia-Hercegovina volt.

2014-ben az első nagyobb túrnák alkalmával Szlovákiát és Lengyelországot vettük célba immáron az új motorral. Átmotoroztunk az Alacsony Tátrán megnéztük milyen nyáron Donovaly, mert a téli arcát már ismertük. Majd következett a Magas Tátra, ahol megnéztük a Csorba tavat, átmotoroztunk Tátra Lomnicon a szállásunk pedig  a hegy másik oldalán Zakopane-ban volt. A Tátra amúgy itthonról néhány óra alatt elérhető, ráadásul az árak sincsenek az egekben, szóval sokunk számára könnyen elérhető, akár egy hétvégébe is bele lehet préselni egy ilyen túrát. A második napon felmentünk a Csorsztin tóhoz, melynek két vár is áll a partján egymással szemben. Egyik a Nedec vára, másik pedig a Csorsztin vár. Harmadik nap pedig elindultunk hazafelé, de Árva várát még útba ejtettük. A túra összesen 1000 km volt, természetesen a motor minden hiba nélkül teljesítette a távot, mondjuk ez nem meglepő a VFR hírnevét ismerve. :)

A nagyobb túrákhoz elengedhetetlen, hogy legyen hova pakolnunk. Tapasztalatból mondom, hogy elég horror áron mennek a márkás jó minőségű konzolok és dobozok. Szóval, ha valaki hasonló több napos túrákra vesz motort, jobban jár, ha olyat vesz, ami már fel van dobozolva, mert utólag sokkal drágábban lehet ezeket beszerezni, mint a kiszemelt motorral együtt.

Vásárlás után pár hónappal sikerült egy jó állapotú komplett Givi topcase rendszert vennem, 46 literes dobozzal. Szerencsére monokey rendszerű, ami kétszer annyira terhelhető, mint a monolock.

Oldaldobozokat nem sikerült használtan jó áron vennem, pedig sokáig vártam rá, így végül, idén (2016) vettem hozzá új Givi oldalkonzolt, azokra pedig új Kappa Road K33 dobozokat. Kappáról annyit, hogy olcsóbb, mint a Givi, de minőségben semmi különbséget nem vettem észre.

Sok motornak nem áll jól, ha fel van dobozolva, de szerintem ez alól a VFR kivételt képez.

A motor most így fest menetkészen