Jó rég nem született új blogbejegyzés, de most történtek dolgok, így van miről írni. Négy közös szezon, rengeteg élmény és több, mint 30 ezer kilométer után úgy gondoltam, hogy eljött a motorcsere ideje. Úgy éreztem, hogy ki kell próbáljak valami mást, számomra újat. Így idén év elején meghirdettem a motort, de az elhúzódó rossz idő miatt jó sokáig senki sem jelentkezett.
Persze a rajta lévő dobozszettet már többen is elvitték volna, de nem adtam, úgy voltam vele, ha nem megy el a motor, akkor nekem azokra szükségem lesz nyáron, hisz a szezon túra nélkül olyan, mint Karácsony Kevin nélkül. De aztán márciusban az első érdeklődő el is vitte, sikerült estére időzíteni a motornézést, így nulla fokban abszolválta a hazautat Dunaharasztira, nem irigyeltem, nagyon nem szeretek hidegben motorozni. Szóval motor nélkül maradtam.
Eddig is nézegettem a hahu-t, de most egy intenzívebb nézegetés következett. Túraendurókat, nagy túrázókat és sportos túrázókat nézegettem. Hogy a pénztárcámat ne kínozzam feleslegesen, mindenképp feldobozolt kétkerekűt kerestem. Annyira nem tudtam, hogy mi legyen a következő, hogy a parkolómban több, mint 30 motor volt eltéve. Eddig két Hondám volt, egyikben sem csalódtam, sose hagytak az út szélén, mindig pöccre indultak és a VFR-ben megszerettem a V4-es blokk karakterét, hangját. Szóval elkezdtem nézegetni a V4-es Hondákat. A Crossrunner és a Crosstourer még elég sokba kerül, főleg, ha azt nézem, hogy minden évben fél évet csak a garázsban porosodik a technika. Fél szemmel ránéztem a fiatalabb VFR 800 VTEC-ekre, de elég nagy hülyeség lett volna a részemről, ha veszek egy ugyanolyan, csak fiatalabb, más színű motort.