Néhány éve már játszottam a gondolattal, hogy el kéne menni a Transzalpinára és a Transzfogarasra, de elég gyakran olvastam olyanokat a különböző fórumokon, hogy rosszak az utak, szigorúak a rend éber őrei és a közlekedéskultúra is a béka segge alatt van, emiatt mindig el lett halasztva. Szerencsére idén nem hagytam magam befolyásolni, összejött egy ötfős csapat és nekivágtunk Romániának, hogy a saját bőrünkön tapasztaljuk meg az ottani viszonyokat. A túrát 4 napra tereztük és ehhez 1700 km-es táv társult. Előző hétvégén lecseréltem a motorban az olajat és a szűrőket, így készen állt az indulásra, sőt már várta is, mert idén még nem sok kilométer került bele.

Első nap

A találkozó helyének az M5-ös inárcsi pihenőjét jelöltük meg, nem túl korai 10 órás időponttal. Az első nap elég unalmasnak ígérkezett motorozás szempontjából, mert a gyorsan le akartuk tudni a több száz kilométeres távot, ami Szászsebesig várt ránk ezért autópályáztunk. Az A1-es autópálya kiváló minőségű, ráadásul motorral ingyenesen igénybe vehető. Az egyhangú pályázást a Déván található várral törtük meg, felmentünk a siklóval és megnéztük mit épített a tizenkét kőműves, de Kőmíves Kelmennét nem találtuk meg a falba építve. A felvonózás 10 lei volt fejentként, a kilátás pedig hibátlan.

Várnézés után tovább indultunk Szászsebesre a szállásunk felé, bent a városban egyik csapattag elmaradt tőlünk így miután meglett a szállás őt próbáltuk előkeríteni, nem volt egyszerű mert valamiért a telefonjaink nem akartak egyből működni (Not registered on network) végül küldtünk neki GPS koordinátákat és megtalált bennünket. A szállás (Apartmente Denisa) nagyon jó volt, mintha mi lettünk volna az első vendégek, minden új volt a szobákban, a motorok pedig a zárt udvarban aludtak. A házigazda bár nem beszélt románon kívül semmilyen nyelven, de még pálinkával is megkínált bennünket, amit természetesen elfogadtunk. Ha erre jártok és szállásra van szükségetek, akkor bátran ajánlom, a közelében van jó étterem is (Restaurant Crama), ahol vacsorát és reggelit is fogyasztottunk, az árak barátságosak voltak. Első napi negatív tapasztalat, hogy bárhol is álltunk meg legyen az kijelölt parkoló vagy benzinkút, kóbor kutyák sajnos mindenhol vannak.

Itt Csaba még hiányzik

Második nap

Erre a napra a terv a következő volt, átmegyünk a Transalpinán és a Transzfogaras lábánál Árgyasudvarhelyen megszállunk, ez körülbelül 260 km, emiatt nem is siettük el a felkelést és az indulást, ha jól emlékszem 11 óra felé indultunk el a 67C irányába miután a fent említett étteremben megreggeliztünk. Szászsebestől kifelé szűk, kanyargós, falvakkal teletűzdelt út vezet fel a Transalpinára. Az út felfelé egyre vadregényesebb,valahol folyó keresztezi az utat valahol pedig hatalmas víztározó, ahogy haladtunk felfelé úgy hűlt le a hőmérséklet. A víztározónál megálltunk fotózni és a bódésoron beszereztük a kötelező hűtőmágneseket.

 Az út minőségére nem lehet panasz, ráadásul minél feljebb mentünk, annál beláthatóbbak a kanyarok, mert elég csupasz a Transalpina. A csúcson 13-14 fok volt, természetesen pénzköltésre itt is van lehetőség, bár itt a legtöbben inkább azzal voltak elfoglalva, hogy szép képeket készítsenek a hegy nyújtotta látványról. Helyenként még hófolt is látható volt.

Miután tovább haladtunk belefutottunk egy felhőbe, ez annyira megtetszett a csapatnak, hogy egyből félreálltunk fényképeket készíteni, mondjuk azért annak örültünk, hogy ez nem kísért minket végig  a hátra lévő szakaszon, mert nem sokat lehetett benne látni. 

A szállásainkat egyik csapattag foglalta booking.com-on, ennek ellenére, mikor odaértünk Árgyasudvarhelyre a hotelünkhöz, szomorúan tapasztaltuk, hogy hiába van visszaigazolásunk, az ő rendszerükben valami oknál fogva nincs foglalt szobánk és a hotelben teltház volt egy fesztivál miatt. Így a recepciós lány, intézett nekünk szobát a Hotel Daciaban a város másik végén. Elfoglaltuk a szobáinkat, jót vacsoráztunk, utána jött egy hatalmas zuhé, ennek annyiból örültünk, hogy legalább, ha most kiesi magát, akkor lehet, hogy másnap megússzuk szárazon a Transzfogarast.

Harmadik nap

Reggeli után a Transzfogaras felé vettük az irányt, déli irányból támadtunk a 90 km hosszú utat. Kíváncsian vártam, hogy a másik hegyhez képest ez milyen lesz. Szombat lévén elég nagy volt az autós forgalom a 7C-n a sok kiránduló miatt. (Egy jó tanács: a déli oldalon figyeljetek az útra hullott kövekre!) Az aszfalt minősége jóval rosszabb, mint az Alpinán, igazán megérdemelné ez is az új aszfaltcsíkot. Első megállónk a mesterségesen létrehozott Vidraru-tó volt, én még az életben nem láttam ekkora gátat, mint ami itt volt. 166 méter magas és 305 méter széles a tömör beton monstrum. A lefelé vezető létrakat nézegettük, de egyikünk se vállalta volna, hogy lemásszon rajta. Ezért inkább felnéztünk a hátunk mögött lévő hegyre és megnéztük az ott álló érdekes fémszobrot.

Innen tovább indulva a következő érdekes állomás a vízesés volt, ahol a helyi gazdák sajtot árulnak és épp egy esküvői fotózás is zajlott. A sajtokat meg lehetett kóstolni, így nem zsákbamacskát vettünk. A vásárolt sajtok kilónkénti ára 40 lei volt és simán kibírtak 2 napot a motoros dobozokban, táskákban.

Ezután már csak a csúcson álltunk meg, ahova egy hosszabb alagutat átszelve lehet megérkezni, a legmagasabb pontja, ahova fel lehet jutni motorral az 2042 méter, itt fent már csak 10 fok volt, itt is van bódésor, természetesen innen is beszereztük a hűtőmágneseket. Fel lehet sétálni egy üvegkalitka kilátóhoz 2 lei a belépő ára, de neten rákeresve mindenki a kilátó mellől lövi a kanyargó aszfaltról a képeket. Itt fent van a Balea tó is, a tóparton pedig egy étterem található. Elég felhős időnk volt, ez látszik majd a képeken is, egyszer majd megnézném szikrázó napsütésben, de eléggé változékony fent a hegyen az időjárás.

A kötelező Transzfogaras fotó

Kezdtek gyűlni a fekete felhők, így miután ittunk egy forró kávé / teát elindultuk lefelé a hegyről. Még elég sok kilométer várt ránk, mert erre a napra Kolozsvár melletti Gilau-ban volt a szállásunk. Ha jól emlékszem ezen a napon tanultuk meg, hogy a Fazer nem sértődik meg, ha kap egy kis gázolajat a benzin mellé ugyanis Csabinak sikerült rossz töltőpisztolyt levenni a kútról. Amúgy azért vágtattunk fel Kolozsvár mellé, mert hazafelé vezető útra beterveztük, hogy megnézzük az eddig csak Youtube-on látott Élesd - Szilágynagyfalu között lévő hibátlan aszfalttal bíró szerpentint. Erre a napra egy benzinkút mellett motel volt a szálláshelyünk, Motel Dalia. Szállásnak elment, bár elég forgalmas út mellett volt, az éttereme miatt pedig a billentyűt is kár koptatni.

Negyedik nap

Reggel a motorok orrát Magyarország felé fordítottuk, több mint 500 km várt ránk ezen a napon, de még mielőtt elhagytuk Romániát Élesdnél elkanyarodtunk Szilágynagyfalu felé. Forgalom szinte semmi nem volt, csak néhány motorossal találkoztunk, oda-vissza körülbelül 40 km-t szerpentineztünk hibátlan aszfalton. Ha erre jártok, akkor midnenképp ejtsétek útba ezt a szakaszt, mert megéri!
 

A szerpentinezés után Ártándnál léptünk be az országba, majd a 4-es főutat választottuk ahonnan az M0-ra kanyarodtuk fel és onnan a szélrózsa minden irányába elindult mindenki haza. 4 nap alatt 1700 km-t motoroztunk, bírságot nem kaptunk, de ez csak a szerencsén múlott, mert velünk egy időben egy másik ismerős csapat is bejárta ezt az útvonalat és náluk nem díjazták a rendőrök a csoportos záróvonal átlépést, amit fejenként 600 lei-jel akartak díjazni, de végül sikerült nekik fejenként 100-ra alkudni és így visszakapták a jogosítványukat. Traffipax-szal is próbálkoztak pár helyen, de az autósok jó fejek voltak és időben villogtak. A közlekedés kultúrával pedig semmi baj nincs, legtöbb esetben mire utolértük az autókat már le is húzodtak és elengedtek minket. Az út során mindenféle benzinkúton tankoltunk, sehol sem tapasztaltunk problémát a benzin minőségével, az ára pedig 4,5 lei körül volt. A szállások árai 5 főre éjszakánként 21-26e Ft között alakultak. Számomra Románia pozitív csalódás volt, bátran ajánlom bárkinek. A Transzalpinát és a Transzfogarast érdemes megnézni, nem mindig csak a nyugati irányba kell túrázni. 

A VFR, túra előtt kapott friss Motul olajat és szűrőket, hazafelé pedig átlépte a 70000 kilométert, természetesen hiba nélkül teljesítette a túrát, ahogy a többi résztvevő is.