Sajnos nem találtuk a közös hangot a Pannal, így pár hónap után meghirdettem és sikerült eladnom. Arra jöttem rá, hogy nekem még ehhez a kategóriához öregednem kell. Kényelmes nagy batár volt, de ez kevés volt ahhoz, hogy megszeressem.

Persze az olasz túra továbbra is tervben volt és vészesen közeledett mi pedig motor nélkül voltunk. Az volt az elképzelés, hogy veszek egy 100 lóerő körüli, feldobozolt túraendúrót 2 millió forintból. Legalább 5 motort megnéztem, volt köztük Varadero, 1150 GS, TDM és DL is. A helyzet az, hogy elég tragikus az eladók hozzállása, szeretik a dolgokat eltitkolni vagy úgy fényképezni, hogy ne látszódjanak a hibák, tisztelet a kivételnek mert a BMW tulaj korrekt portékát árult korrekt módon, csak valahogy nem jött be nekem az 1150-es. De a többiek elfelejtették például megemlíteni, hogy angol a motor, mérföldes órával vagy a hátsó doboz nem jár a motorhoz és még sorolhatnám az élményeimet. Eléggé untam a hahu túrását és a sok lukra futást, végül hoztam egy racionális döntést, igaz kompromisszumot kellett kötnöm, már ami a motor erejét illeti, de majd meglátjuk, hogy fog muzsikálni az olasz túrán, aztán legrosszabb esetben tavasszal eladom és veszek egy erősebbet.

Szóval a válaszott egy K9-es Suzuki DL 650 "kolbászzsír" metál színben, első tulajos, végig vezetett szervizkönyvvel, megkaptam hozzá minden szervizszámlát, a motorban átvételkor 54918 km volt. A három dobzon kívül van rajta bukócső, túraplexi és szivartöltő is. A volt tulaj egy új ezres Vstrom-ba számoltatta be. Én alkudtam még rá egy szett új gumit (Anakee) és elhoztam. Még csak 150 km-t töltöttünk együtt, az biztos, hogy nem egy erőmű, de kényelmes, kezes kis gép, ráadásul az se zavarja, ha elfogy az aszfalt szóvál már Albániát is nézegetem, mint lehetséges úticélt.