Sajnos itt az ősz, ez a magamfajta motoros szemszögéből nem túl jó, mert 15 fok alatt nem igazán szeretek motorozni, utálok fázni. Tudom vannak az igazán kemények, akik egész évben motoroznak, de én élvezetből motorozom, nem muszájból. Nem elég, hogy hideg van, de a nappalok is rövidülnek, így még az utolsó napfényt kihasználva már csak rövidebb távot lehet világosban teljesíteni. Haverok invitáltak, hogy kerüljük meg a Balatont, az otthonról csak 380 km, ráadásul motorral még sosem kerültem meg, így hamar beleegyeztem. Három motor és 5 fő jött össze, nem egy komoly létszám, de legalább nem kellett egymásra várnunk. Az indulást fél 9-re tűztük ki, mondanom sem kell, hogy a hőmérő higanyszála 7 fokot mutatott, de az előrejelzés szerint 20 fokot ígértek aznapra, így annyira nem pánikoltunk az idő miatt. Ráadásul egy kis késés, tankolás, guminyomás ellenőrzés és máris magasabban állt a Nap.

Az útvonalunk itt látható:

Túl sok extra nincs ebben az útvonalban. Ha valaki nem ismerné Majk és Székesfehérvár közti utat, akkor annak mondom, hogy pár éve újraaszfaltozták, szóval tökéletes minőségű. A VÉDA kitalálóját innen is csókoltatom, mert a Balaton körül 3-4 biztos volt. Litérnél és Balatonfüreden egész biztosan láttam, a többire pontosan nem emlékszem.

Próbáltam a csapatot rávenni, hogy nézzük meg a Veszprémhez közeli Szentkirályszabadja mellett lévő szellemvárost, amit Magyar Csernobilnak is szoktak emlegetni, de nem voltak vevők az ötletemre, így kénytelen leszek majd egyedül megnézni. Amúgy egy orosz laktanya volt egy repülőtér mellett, 20 éve lakatlan és annyira elszigetelten éltek, hogy volt külön óvodájuk, iskolájuk, mozijuk, boltjuk és színházuk is.

Az első megállónk Tihanyban volt lent a parton, azután a zánkai hullámvasút felé vettük az irányt, majd legközelebb Balatonbogláron álltunk meg, mert megnéztük a Gömbkilátót (250Ft / fő), mert még sose láttuk illetve így nem csak körbe rohantunk a tó körül. Olyan remekül van kitáblázva a kilátó, hogy két kört mentünk mire megtaláltuk.

A túrán kíváncsiságból mértünk egy fogyasztást. Ismét a VFR volt a legszomjasabb, 4,5 litert evett az egyik Fazer utas nélkül, a VFR pedig 5,8-at, igaz utassal. Hát ez van, cserébe nagyobb a tankja, ráadásul a VFR-en van bukósisaktartó kampó is az ülés alatt, Fazer ennek híján van. Ezt csak azért mondom, mert a többiek csak lestek mikor lezártam az üléssel a két bukósisakot. Megállókkal együtt simán 7 óra felett volt a menetidő, de nem bántuk, mert jó kis túra volt, ami talán szezonzáró is volt a mi részünkre.