Idén először úgy terveztük, hogy motorral megyünk nyaralni, Horvátországot terveztük be, főként a közelsége és az árai miatt, korábban még Olaszország került szóba, de azt végül elvetettük. A nyaralás időtartamát egy hétre terveztük. Két szállást foglaltunk mindkettő 4 nap, 3 éjszaka és félpanzió, a két hely egymástól mindössze 40 km távolságra volt. A szűk keresztmetszet még így három dobozzal is a pakolhatóság, két személy egy heti cuccait kellett bezsúfolnunk. Petra lefoglalta magának a két oldaldobozt, így nekem maradt a hátsó és a tanktáska, persze pakolás végén már azt vettem észre, hogy a tanktáskát is csak 50 százalékban birtoklom, de mivel én nem akartam sok cuccot vinni, végül csak be tudtuk zárni a dobozokat.
Mondanom se kell, hogy az indulásra kitűzött napra nem mondtak az időjósok túl fényes időt. Sajnos bejött nekik, de nekünk volt foglalásunk, ráadásul előző este az autó is bemondta az unalmast, azóta kiderült, hogy csak egy cellazárlatos akkumulátor szórakoztatott minket, amiben azért nem voltunk biztosak mert, nemrég volt gond a generátorral is, szóval mindenképp a motorral kellett menni, ha a fene fenét eszik, akkor is. Másnap persze esőre ébredtünk, kicsit vártunk, hogy kisüssön a nap, aztán lementem a motorért a garázsba, és hogy ne unatkozzak a kormányközepes RAM golyó lefittyed, persze mikor máskor, ha nem most. Elhagytam róla az önzáró anyát és az alján a műanyag átszakadt, még jó, hogy van hozzá több, persze önzáró anyáért rohanhattam egy kört, de sikerült szereznem, így hamar megoldódott a probléma.
Hamar felkattintottuk a dobozokat és felkerült a tanktáska is, növesztettem gyorsan zsiráf nyakat, hogy lássam a GPS-t, mert a kibővített tanktáska kicsit kitakarta. Természetesen az esőruhákat nem dugtuk nagyon el.
Sajnos már a következő faluban állhattunk félre és vehettük fel az esőruhánkat, de aztán Székesfehérvárnál már kitisztult az idő és elállt az eső. Ezt nem sokáig élvezhettük, összesen kb. 100 km-t mehettünk eső nélkül utána több hullámban akkora vízmennyiséget kaptunk, mintha özönvíz lenne, még az autók is lelassítottak a pályán, gondolhatjátok mekkora élmény volt akkor ez motoron, de ezen kívül még a hőmérséklet is ellenünk volt, mert 13-14 fok volt. Akár csónakkal is mehettünk volna. Az első szállásunk Kraljevica-ban volt, tehát még 400 km várt ránk az előbb említett remek körülmények között. Sajnos az esőruhám már legalább 3 éves, ráadásul csak egy olcsó munkaruházati darab, mert eddig úgy voltam vele, hogy jó az, ennek meg is lett az eredménye. Egy idő után az ülepénél átengedte a vizet, amitől nem lettem túl boldog. Ekkor meg is fogadtam, hogy beszerzek egy rendes motoros esőruhát, nem érdekel mennyibe kerül, mert ez így nem mehet tovább. Világ életemben utáltam az alagutakat, de most örültem nekik, mert addig sem áztunk. Petra hősiesen tűrte a körülményeket, semmi panaszt sem hallottam tőle, de a cél előtt 30 km-rel már annyira fázott, hogy bementünk egy kútra ittunk egy jó meleg teát. Csak, hogy az árakról is legyen képetek két tea egy benzinkúton 20 kunába kerül. (~830 Ft) Miután átmelegedtünk lezavartuk az utolsó kilométereket, bejelentkeztünk az Uvala Scott nevű helyre.
Erről a helyről ejtenénk néhány szót, hogy minél kevesebb honfitársunk válassza ezt a helyet, mert siralmas volt, pedig mindig elolvassuk a booking.com-on a többiek értékelését. Sajnos vannak olyan igénytelen nyaralók, akiknek minden jó, simán dobálják a 9 pont feletti értékeléseket, kíváncsi lennék korábban hol nyaraltak. Szóval mindenki messziről kerülje el ezt a helyet! Én még ilyen lelakott, koszos szobát az életemben nem láttam, a matrac rugói olyanok voltak, hogy mikor rádőltem az ágyra, azok teljesen összenyomódtak. A szakács pedig se sót se fűszereket nem használt, szívem szerint bementem volna hozzá, hogy beleverjem a fejét a só és fűszertartóba. A főételeket meg úgy adták, hogy kislányok álltak a pult mögött és ők adták az adagot, ha nem szóltál, akkor kiszúrták a szemed egy szem hússal vagy hallal. Mondanom se kell, hogy mutattam nekik, hogy pakoljanak még nyugodtan, mert nem vagyok óvodás. Az ingyenes wifi is a vicc kategóriája volt, esténként mindenki a recepció környékére gyűlt és valami gyér interneten osztozkodott a tömeg. Maga a hely szép volt, közel volt a part, szemben pedig ott volt a Krk sziget és annak a hídjára nyílt kilátás az ablakunkból, kb. ez az össz pozitív dolog, amit fel tudok hozni a szállás mellett.
Természetesen én is megírtam az értékelésemet a helyről, nálam 4,2 pont lett, ez mutatja a valóságot. És még mielőtt valaki azt hinné, hogy csak a mi szobánk volt ilyen, hát nem, mert megkérdeztünk más magyarokat is.
Aztán, hogy motoros vonatkozása is legyen a leírásnak, egyik nap felpattantunk a motorra és elindultunk a 8-as úton lefelé. Ez az út végig a tengerparthoz közel fut, néha elég jól kanyarog és az aszfalt minősége kiváló, érdes. Néhány hevesebb kanyar után olyan volt a gumi széle, mintha pályán jártunk volna. Sajnos így főszezonban nem lehet élvezni rajta a motorozást, mert annyi turista van az úton, hogy még motorral is nehézkes a haladás. Megálltunk egy jó helyen fényképeket készíteni, majd úgy döntöttünk, hogy elegünk van a tömegből és elindulunk visszafelé.
Szóval, ha horvátba mentek főszezonon kívül, akkor a 8-as utat mindenképp ajánlom. Ha Karlobagig lementek, akkor ott van egy jó hágó, sajnos ez most nekünk is kimaradt pedig úgy hallottam, hogy érdemes megnézni.
Negyedik nap reggelén kijelentkeztünk erről a "remek" helyről és elindultunk a másik szállásunkra, ami Opatijában volt a Hotel Istra-ban. Szerencsére úgy alakítottuk a nyaralást, hogy apartmanból mentünk a szállodába. Ez a szálláscsere szombatra esett, ami turnusváltó nap, mindenhol kocsik kígyóztak, még jó, hogy motorral voltunk és ahol csak lehetett mi előre gurultunk. Ez a hotel már hozta azt a szintet, amit egy nyaraló elvár, ráadásul már azzal fogadtak minket, hogy ugyan mi utcára néző szobát foglaltunk, de kapunk egy tengerpartra nézőt, ha megfelel. A motor ingyen parkolt a recepció előtt, a szoba pedig jó volt. A kaja itt is svédasztalos volt, de itt minden finom volt, választék is akadt bőven. A szobából eszméletlen jó volt a kilátás, ahogy a képen láthatjátok is.
Opatija-ról azt tartják, hogy Horvátország legelőkelőbb városa. Az 1800-as évek végén épült a a legtöbb épület és az Osztrák-Magyar Monarchia arisztokratái előszeretettel töltötték itt el a telet. Mutatok is néhány képet az épületekről, mert én csak kapkodtam a fejem, hogy milyen szépek.
Amúgy Horvátországhoz képest itt pezseg az élet, esténként megtelik élettel a sétáló utca, persze nem akkora, mint mondjuk Bibione-ban, de ettől még nagyon hangulatos. A hotelhez saját strand tartozott, ahol még medence is volt. Egyik este kipróbáltuk a Nemónak nevezett turista hülyítő "tengeralattjárót". Este 10 órára vettünk jegyet, gondoltuk milyen jó lesz, mikor hatalmas reflektorokkal megvilágítják a vizet, hát azt kell mondjam köveken kívül nem sok mindent láttunk. Sokkal több halat láttunk, amikor a parton snorkelezéssel ütöttük el az időt. Szóval, ha nem akartok kiadni feleslegesen 160 kunát két főre, akkor hagyjátok ezt ki.
Sajnos itt a négy nap nagyon gyorsan elrepült, nem úgy, mint a másik helyen. Utolsó nap reggelén gyorsan összepakoltunk és elindultunk haza, több, mint 500 kilométer várt ránk, az autópályán a kapuknál hatalmas sor tud kialakulni. Természetesen a VFR hiba nélkül tette meg az összesen 1140 km-t, hazafelé megúsztuk eső nélkül, aminek nagyon tudtunk örülni.
