Tavaly már tervbe volt véve egy csapatos, 1 napos villámlátogatás Mariazellbe, de akkor ez egyéb okok miatt sajnos elmaradt. Múlt héten úgy gondoltam, hogy itt az ideje pótolni a dolgot, megbeszéltem a szebbik felemmel és már terveztem is, hogy mi az, ami kényelmesen belefér 2 napba, nem akartam egész végig rohanni és elkövetni azt a hibát, hogy semmit se láttunk viszont rengeteg kilométert tettünk meg.
Szóval a fő célpont Mariazell volt mivel még sosem jártunk arra, ellenben sok jó beszámolót olvastam a remek minőségű kanyargós utakról. Alfer javaslatára felvettük célpontnak a Myra vízesést, ami Muggendorfnál van, képekről szimpatikusnak tűnt, valamint tetszett, hogy Ausztriához mérten olcsón mérik a belépőket, mert 2,5 Euró volt egy felnőtt belépő ára.
Google mapset hívtam segítségül, gyorsan összeütöttem az útitervünket, szerencsére Tatabánya elég közel van a nyugati határhoz, szóval könnyű dolgunk volt. Ahogy a térképen látjátok, mi Parndorfnál már el is hagytuk az autópályát, az rendben van, hogy gyorsan lehet rajta haladni, de ezen kívül csak negatívumok jutnak eszembe róla.
Szállást a hotel.info weboldalon foglaltam, persze nem ment zökkenőmentesen, mert amit lefoglaltam, ott kiderült, hogy valami IT probléma miatt túlfoglalás történt. Másnap hívtak is Németországból, mert mint kiderül német a weblap, hogy sajnálják, de ott nem tudunk megszállni, viszont a hotel tulaja felajánlotta, hogy keres nekem másik szállást és, ha drágább, akkor állja a többletköltséget, elfogadtam az ajánlatot, így lett a Hotel zum Kirchenwirt a mi szállodánk. Természetesen nem ment ez ilyen zökkenőmentes, de ezt majd később.
Mivel nem találtunk a túránkhoz partnereket így a navigációt magunknak kellett megoldani. Motoros GPS hiányában, telefonra gyorsan felraktam egy Primo-t, amit aztán elhelyeztem a tanktáska térképzsebébe, és vittem hozzá egy töltőt, ami 2x képes áram nélkül feltölteni a mobilt. Tervben van egy komolyabb megoldás, mert ez így elég kompromisszumos.
Mindent az utolsó pillanatra hagyunk Petrával, szóval szombat reggelre maradt a pakolás, de magunkhoz képest egész korán 10 óra előtt elkészültünk, az idő tökéletes volt motorozáshoz.
Nem volt semmi dolog hátra, mert előző este vettem matricákat, feltankoltam a motort és ellenőriztem a keréknyomást. Szóval felhajtottunk az M1-re és a mosonmagyaróvári MOL kútig meg sem álltunk. Valamiért berögzült nálunk, ha erre megyünk itt mindig megállunk. Teletankoltam, meglátogattuk a mosdót és már mentünk is tovább. Az osztrák pálya első szakaszát nem tudom hova tenni, siralmas állapotban van a mi pályánkhoz képest.
Ha jól emlékszem dél körül már Muggendorfnál voltunk. Kabátokat és bukókat a motorhoz láncoltuk, tanktáskából hátizsák lett és már mentünk is megvenni a 2,5 Eurós jegyeket.
A Myra vízesésen felfelé fából készült hidak vezetnek, a víz kristálytiszta és nagyon hideg. Nem győztem kattintgatni a fényképezőgépemmel. Nagyon sok magyar volt rajtunk kívül, érezhető volt, hogy még közel vagyunk a határhoz. Minden információ kint volt a mi nyelvünkön is, valamint volt magyar brossura, térkép is a parkról.
Még a bejárat előtt van egy hangulatos tó és egy étterem. Az árakról nem tudok nyilatkozni, mert mi megvettük a belépőnket, szerencsére nem kellett sorba állni és elindultunk a szurdokban felfelé. A vízeséses rész felfelé kb. 30-40 perc alatt teljesíthető, még fényképezéssel együtt is, itt még nem volt szükségem oxigénsátorra sem. A víz annyira hideg, hogy frissen tartja a levegőt, amire szükség is volt a sok lépcsőfok miatt. De beszéljenek helyettem a képek.
A szurdok tetején egy tározó, zsilippel és a túlvégről gyerekzsivajjal, mert odafent van egy tisztás is, ahol sok kisgyerekes család volt. Gyerekeknek volt egy kisebb pocsolya, hogy abban dagonyázzanak, mérete végett gondolom, hogy az sokkal melegebb lehetett, mint a víztározóban lévő víz, mert abba nem lett volna kedvem megmártózni. Mi megnéztük a park térképét és a fehér-piros jelzésen folytattuk tovább a túrát.
Elég nagy kaptató következett, itt néha megfordult már a fejünkben, hogy akár vissza is fordulhatnánk, de legyőztük a lustaságunkat, ami nem volt könnyű, de a később elénk táruló látvány miatt nagyon is megérte. Fent egy hatalmas mezőre jutottunk, természetesen a fű ott is tökéletesre volt vágva és úgy állt, mintha megfésülték volna. Sajnos a szomszéd fűje mindig zöldebb mondás tuti, hogy az osztrákokkal kapcsolatban alakult ki.
A térkép jelölt egy kilátót, ami innen a mezőről 10 perc távnak volt megjelölve, így hát elindultunk felfelé, na az oxigénsátor itt már valóban jól jött volna. :) Ráadásul a csizma is egyre jobban melegítette a lábamat, el tudtam volna képzelni valami egyszerűbb viseletet a lábamon. Eszméletlen kilátás vár minket odafent, persze megörökítettem, hogy legyen mit nézegetni.
Lefelé a parkolóhoz már gyorsabb volt lejutni, mint felfelé. A parkban körülbelül 2,5-3 órát töltöttünk, a jegyek az utolsó centig megérték az árukat, a mozgás meg ránk fért. 
Muggendorfot a 21-es út köti össze Mariazellel, az út minősége kiváló, és egyre jobb és jobb kanyarok következnek rajta, mikor már azt hiszed, hogy ilyen csak a mesékben, akkor jön újra egy durva kanyarkombináció. Odafelé nem álltunk meg a Kalte Kuchlnál, mert rengetegen voltak, igazából az út ezután válik király szerpentinné, visszafordító kanyarokkal. A helyi srácokkal lehetetlen volt tartani a tempót, velem ellentétben ők tudták, hogy mi következik és sajna a GPS-t csak akkor láttam, ha eltakartam kézzel a napot szóval nem tudott nekem segíteni, hogy mikor jön egy durvább visszafordító, a helyismereti előnyükhöz még hozzá tartozik az is, hogy ritkán fordulok lapon, de megtettem mindent, hogy ne maradjak le nagyon, faragtam is a majrécsíkból. Nagyon sok BMW-t, Ducati-t, és Triumph-ot láttunk, igazából az út innentől kezdve olyan volt, mintha valami nagy motoros találkozó lett volna a környéken. Ami még érdekes, de ez inkább szerintem csak a pénzzel magyarázható, hogy ott a házaspárok sokkal gyakrabban két motoron ülnek, mint egyen. Több túraleírásban láttam már azt a hatalmas faragott motort, mi is láttuk, de nem álltunk meg lefotózni, utólag kicsit bánom már, de majd legközelebb, hisz még úgy is megyünk erre, mert Büszke által javasolt 24-es és 28-as útra nem jutott már időnk.
16-17 óra között érkeztünk Mariazellre, elsőre simán elmentünk a hotel mellett és a főtéren ütöttem be a pontos címet a GPS-be, hogy mégis merre van, de szinte a bazilika mögött volt egyből. Parkoló kereséssel nem kellett vesződnünk, mert egyből ott hagyhattuk a bejáratnál. A tulaj beszélt németül és angolul is így nem volt gond a kommunikációval, mert asszony egyiket én meg a másikat beszélem.
Miután felhordtuk a cuccunkat, már mentünk is körbenézni. Elég sok turista volt és számomra meglepő módon még itt is nagyon sok magyar volt. Még a bazilikában is magyarok énekeltek, amikor bementünk körbenézni. A bazilika kívülről is elég látványos, de bent eláll az ember szava, hihetetlen szép benne minden. Sajnos bent nem lehet fényképezni, nem én akartam lenni a renitens magyar, aki a tiltás ellenére vadul kattogtatja a fényképezőgépet. A főtéren szuveníreket árulnak, vannak éttermek, igazából nem kell túl sok idő a bejárásához.
Miután körbenéztünk a főtéren beültünk az egyik hotel éttermébe. Nekem az ételhez a háttér a bazilika volt. Már elég éhesek voltunk, mert az ebédet kihagytuk. A kiválasztott ételt gyorsan megkaptuk ráadásul mindenki magyar volt az étteremben a vezetőtől a pincérig szóval még csak a német étlappal sem kellett szórakoznunk, hogy kibogozzuk melyik név mit takarhat rajta. Az árak igazából annyira nem voltak veszélyesek, picivel az itthoni felett, de szerintem itthon is simán ott lehet hagyni egy kétszemélyes vacsoráért 33 Eurót borravalóval együtt.
Este még Interneten megnéztem, hogy a holnapi karikába, útba esik az Erlaufsee tó, amit kár lenne kihagyni, így feltettem egy zászlót a GPS-en az útvonalra. Majd eltettük magunkat holnapra, altatóra nem volt szükségünk, megtette a hatását a hegymászás.
Másnap reggel, kaja után már pakoltunk is össze, majd fizettünk. Fentebb írtam, hogy nem ment minden úgy, ahogy a hotel.info ügyintézőjével megbeszéltem, mert a másik hotel tulaja nem vette át a plusz költséget, szóval kifizettük a teljes árat és elindultunk. Az Erlaufsee tó egész közel van Marizellhez, szóval hamar következett az első megálló, a tó kristálytiszta volt, rengetegen töltötték a jó időt a partján. Sajnos nekem sikerült úszónadrág nélkül mennem, így mi kihagytuk a fürdőzést. Szóval, ha erre jöttök csavarogni akkor ti ne felejtsétek otthon!
Ezután Annaberg felé vettük az irányt, a 20-as úton, tökéletes minőségű és szép kanyarokkal teletűzdelt aszfaltról van szó. Errefelé is nagyon sok motoros társunkkal találkoztunk. Hamar elértük ezt a kis síközpontot, fent van egy parkoló, ahol egész jó kilátás nyílik a környező hegyekre, persze itt is megálltunk fényképezni.
Türnitz után lassan visszatértünk a 21-es útra, és hamarosan elértük Kalte Kuchlt, ahol most a tegnapi naphoz képest jóval kevesebb motor volt, de így is felért egy kisebb találkozóval. A motorokat végigmustráltuk, körbenéztünk. Az étterem mögött van két kisebb mesterséges tó, ahol sokan fürödtek, csúszdáztak, szóval itt is jól jött volna az otthon hagyott úszógatyám.
Ezután pedig belehúztunk, hogy még vasárnap késő délutánra hazaérjünk, kicsit tudjunk pihenni, mielőtt újra elindul a hétköznapi monotonitás. Az egész túra körülbelül 700 km volt, ez ilyen jó aszfalton két napra osztva semmiség. De ez direkt egy ilyen túrának volt tervezve. Időközben a hotel többletköltségét persze egy email-el elrendeztem, már meg is kaptam a különbséget, szóval a hotel.info-t bátran ajánlom, simán bevasalták a másik hotelen. Idén még a tervek szerint visszatérünk!
