Csavargásunk legdélibb pontja Pompei lett, innen már csak felfelé mentünk a csizmán. Voltak tervek, hogy megnézzük Szicíliát is, de a pénzt olyan tempóban égettük, hogy erről letettünk.A következő három napot tengerparti pihenéssel töltöttük. Előző nap lefoglaltunk Roseto degli Abruzziban egy parthoz közeli szállást. Az út eseménytelenül telt és mindössze 330 kilométer volt a táv. A szállástól karnyújtásnyira volt a tengerpart és az ablakunk is arra nézett, amihez nagyon hamar hozzá tudnánk szokni a hétköznapokban is. A szállást egy család vezette, a vicces az volt, hogy az egyik lány nem beszélt csak olaszul és mikor vacsorát akartunk intézni magunknak, akkor persze, hogy ő volt a recepción, de Petra annyira nem akart máshol vacsorázni, hogy Google Translate segítségével megbirkózott a feladattal, mert amúgy csak reggelivel foglaltuk a szállást.
Utunk során most először mártóztunk meg a tengerben, este a szálláson vacsoráztunk, majd a következő két éjszakára ismét foglaltunk egy szállást Rimini mellett, a hely neve Bellaria-Igea Marina volt. Ismét tengerparti szállásunk lett. Ez a város már "csak" 1000 km-re volt az otthonunktól. Utunk során ezek voltak a legdrágább szállások, de persze ez betudható a tengerpart közelségének és a főszezonnak, szóval nem arról van szó, hogy penthouse-t béreltünk arany csapokkal és rabszolgákkal.
Hamar eltelt ez a pár tengerparton sütkérezős nap. A tizenkettedik napon úgy döntöttünk, hogy elindulunk hazafelé, több okból se volt szerencsés választás, szombat lévén a turnusváltás miatt állt az autópálya, csak a leállósávban tudtunk haladni pár helyi arcot követve, de legalább nem büntettek meg miatta, természetesen erre a napra esőt is ígértek ez nem is váratott sokáig magára, mert 100 km-t se tettünk meg és már vehettük is fel az esőruháinkat és, hogy ne unatkozzunk a DL ismét alig akart beindulni, hiába volt benne új akkumulátor. Otthonról 1000 km-re voltunk a terv az volt, hogy jutunk amíg jutunk és majd keresünk egy szállást, de miután elértük a magyar határt elállt az eső, egy benzinkúton levettük a vizes ruháinkat és úgy döntöttünk, hogy a hátra lévő 300 km-t már letekerjük és akkor már a saját ágyunkban alhatunk. Ahányszor leállítottuk a motort, annyiszor volt izgalom, hogy vajon beindul-e, de szerencsénk volt vele, mert hazahozott bennünket. Eddig ez az 1000 km a leghosszabb táv, amit egy nap alatt letekertünk, ez nagyban köszönhető a motor kényelmének, ami parádés.
Végül a túrát 12 nappal, 3800 kilométerrel és nagyon sok élménnyel zártuk, minden elköltött Forint megérte. Nagyon sok szép helyen jártunk, eső nélkül meglettünk volna több alkalommal is, de így utólag már ez sem zavar. A következő héten bejelentettem a motort egy átnézésre a márkaszervizbe, ahonnan vettem és fény derült a hibára, amit ingyen orvosoltak, ami nem volt más mint egy kontakthibás indítógomb szóval teljesen feleslegesen költöttem el 80 eurót vaktában egy akkumulátorért. A következő túrára biztos fogok vinni egy multimetert.
Korábbi részek:
Vespák földjén - 2018 - első rész
Vespák földjén - 2018 - második rész
Vespák földjén - 2018 - harmadik rész
Vespák földjén - 2018 - negyedik rész
Vespák földjén - 2018 - ötödik rész
