Harmadik nap magunkhoz képest elég korán keltünk, reggeliztünk és mivel csak két éjszakára terveztük az ittlétet így összepakoltuk és felmálháztuk a motort. A bakancslistánk következő célpontja Pisa volt. Szállást otthon csak a Garda-tóig foglaltunk, így előző este szétnéztünk a Booking-on és foglaltunk egy stúdió szobát Pisában pár kilométerre a toronytól. Ez két főre, egy éjszakára 50 Euró volt, elég baráti.
Ha már a pakolást említettem, így utólag azt tudom mondani, hogy nagyon sok olyan cuccot vittünk magunkkal, amire egyáltalán nem volt szükségünk. Ráadásul még az oldaldobozokra is tettünk cuccot, amivel mindig csak a macera volt. Egyik oldalon a sátor volt másikon pedig a hengertáska, ami többek között a hálózsákokat tartalmazta. De a kényelmes formánk, nem, hogy nem sátrazott, hanem volt, hogy 4 csillagos hotelben múlatta az időt. SZÓVAL TELJESEN FELESLEGESEN CIPELTÜK! Legközelebb majd okosabban pakolunk. Dobozokra pedig nem pakolunk, ha egy mód van rá! Majd meglátjuk, hogy mit sikerül ebből betartani.
Autópályán 3,5 órára írta Google Maps a távot, nélküle pedig közel 6 óra lett volna, így mi a pályát választottuk annak ellenére, hogy nem vagyunk oda érte és egy vagyonba kerül, de haladni akartunk. Szóval búcsút intettünk a Garda-tónak és elkezdtük ledarálni a távot. Az autópályán a legtöbb fizetőkapu automata, készpénzzel vagy kártyával lehet fizetni, de csak VISA és Mastercard az elfogadott. Ne lepődjetek meg, ha már épp nincs jegyetek, de megint fizetőkapu következik, ilyenkor már olyan kicsi pályaszakasz van hátra, hogy egyből fizetni kell és nem kell hozzá jegy a végén pedig már nem lesz TELEPASS. Ezt a kiírást egy ideig látni se akarom, körülbeül 200 eurót hagytunk fizetőkapuknál a túránk során.
Útközben kitaláltam, hogy majd csinálunk olyan fotót, amin pózolunk a Pisa táblával, de sikerült olyan helyről bemennünk a városba, hogy a tábla félig lógott és szeméthalom vette körül, fékezés nélkül tovább hajtottam. Az előző este foglalt szállásunk egy 7 emeletes társasházban volt, mikor megérkeztünk a házhoz, hiába nyomtuk a kaputelefont senki sem válaszolt, volt kiírva egy telefonszám is, de azt se vették fel, de aztán megnéztem, hogy a Booking-on milyen telefonszám van megadva és szerencsére különbözött az itt kiírttól és azt egyből fel is vették. Egy idősebb olasz úriemberrel beszéltem, mondjuk túlzás, hogy beszéltünk, mert én angolul próbálkoztam megértetni magam ő meg csak olaszul, szóval kezdetét vette egy jó 5 perces telefonos activity mire felfogta, hogy mi már a ház előtt állunk, a Booking-on foglaltuk a szállást, Roland a nevem és jó lenne, ha oda jönne, mert szeretnénk elfoglalni a szobát. Mentségére legyen mondva, hogy miután megértette, hogy mi a helyzet onnantól kezdve 5 perc múlva már be is gördült egy narancssárga Vespán, rózsaszín bukóval, majd mosolyogva mutogatta, hogy mi hasonszőrűek vagyunk, hisz ő is motoros.
Kora délután értünk Pisába, így miután lepakoltuk nyakunkba vettük a várost és a Dóm tér felé vettük az irányt. Motorral könnyű a környéken parkolni, a Dóm térre ingyen be lehet jutni. Hűtőmágnest ne a kapun kívül vegyetek, mert bent sokkal olcsóbb. A tornyot elég nagy tér veszi körül így a sok ember eloszlik nem érzi úgy az ember magát, mintha hering lenne. Elég látványos és valóban ferde. Állig fegyverkezett katonák vigyáznak rá és a tövében egy páncélozott autó is van. Elég vicces, ahogy a sok turista próbál olyan fotókat készíteni, mintha épp eldöntené vagy éppen megtámasztaná a tornyot, olyan mintha pantomim találkozóba csöppenne az ember a környékén. Természetesen ebből mi sem maradtunk ki, Petra a megtámasztás mellett döntött és néhány próbálkozás után sikerült a megfelelő fotót elkészíteni.
A tornyon kívül a többi épület is elég szép a téren és az óvárosi rész is hangulatos, éttermek, kávézók és szűk utcák tarkítják az utcazenészek pedig stílszerűen a Keresztapa zenéjét játszották.
A tornyot 10 évig restaurálták majd 2001-ben nyitották meg újra a nagyközönség előtt, a szakértők szerint a következő 300 évben stabil marad. Szóval a vicces képeslapokon látható, ledőlt toronytól egy ideig nem kell tartanunk.
Órákat töltöttünk a Dóm tér környékén, majd a szállásunkhoz közel vacsoráztunk egyet és eltettük magunkat másnapra, de előtte még foglaltunk magunknak két éjszakára szállást, reggelivel együtt egy 4 csillagos hotelben. (100 Euró)
Másnap ismét pár száz kilométer várt ránk, hogy kiderítsük, hogy valóban minden út Rómába vezet-e. Reggel 10 óra után elhagytuk Pisát és a motor orrát Róma felé fordítottuk, hogy megnézzük Romulus és Remus városát. Az időjárással ismét nem volt szerencsénk, mert az utolsó harminc kilométeren olyan esőt kaptunk, hogy néhol 20-30 centis vízben gázoltunk és ami ekkor még nem tűnt fel, hogy a szivartöltő is telement vízzel, aminek másnap nem tudtam őszintén örülni.
További részek:
Vespák földjén - 2018 - harmadik rész
Vespák földjén - 2018 - negyedik rész
Vespák földjén - 2018 - ötödik rész
Vespák földjén - 2018 - hatodik rész
