A történetet ott hagytam abba, hogy Pisából Róma felé vettük az irányt. Aznapi utolsó tankolást annyira kicentiztem, hogy 30 kilométerrel a cél előtt kénytelen voltam lehajtani az autópályáról, mert már nem tudtunk volna elmenni a következő töltőállomásig, fejben pedig azt mantráztam, hogy a következő motor, amit venni fogok az nagyobb hatótávú lesz. Petra nem díjazta, hogy benzingőzzel gurultunk be a kútra, szóval megkért, hogy fejezzem be ezt a "játékot", mert ő nem élvezi. A lehajtótól nem messze találtam egy kutat, persze épp szieszta volt, tehát személyzet nem volt, a bankkártyáinkat nem fogadta el az automata, bankjegyből pedig csak 100 eurós volt nálunk, így kénytelen voltam igénybe venni, egy a kúton ücsörgő, sötét színű naplopót, aki csak a magam fajta felkészületlenekből élt, és persze segített felváltani a bankjegyet, na nem ingyen, mert tankolás után ott állt mellettem vigyorogva várta a jussát. Innentől kezdve kínosan figyeltem arra, hogy mindig legyen nálam kisebb bankjegy, hogy tudjak tankolni. Ezután már nem hajtottunk vissza a pályára, mert nem voltunk messze a fővárostól. Nem számítottam rá, hogy ennyi ősi műfajt űző leányzót fogunk látni az út szélén, de szinte 50-100 méterenként az út mindkét oldalán székeken ücsörögtek a fekete és indiai lányok, kuncsaftokra várva. Még előző este foglaltunk szállást egy négy csillagos hotelben (Hotel Capenelle Roma), két éjszaka reggelivel 81 euró volt, annyi hátránya volt, hogy eléggé kiesett a központtól. Már majdnem elértük a várost, amikor hirtelen akkora zuhé kerekedett, hogy meg kellett állnunk felvenni az esőruhákat, hogy folytatni tudjuk az utunkat, nem igazán élveztem, mert volt, hogy 20-30 cm vízbe gázoltunk és egy-két autós csöppet se volt ránk figyelemmel, így volt, hogy kaptam egy adag vizet az arcomba a kicsit nyitott bukómon, amit a párásodás miatt voltam kénytelen néha felnyitni. A hotelben kedvesen fogadott minket a recepciós, megengedte, hogy ott hagyjuk a motort egyből a bejárat mellett, ott nem ázott és közben elmondta, hogy egy Yamaha FZ1 tulajdonosa, de hetek óta nem tud motorral melóba jönni, mert megőrült az időjárás, minden délután kapnak a nyakukba egy kiadós esőt. Elsőre egy tetőtéri, teraszos szobát kaptunk, amiből nagyszerű kilátás volt, de sajnos a légkondi olyan hangot adott ki magából időnként, hogy biztosra vettük, hogy így nem fogunk tudni aludni. Szóval leballagtam a recepcióra és elintéztem egy csere szobát, ott már csendben volt a klíma. Egész nap szakadt az eső, így városnézésre esélyünk se volt, este mikor elállt, levittem a motort a mélygarázsba, ami fémráccsal volt lezárva, így biztos voltam benne, hogy reggelre is meglesz.
Szerencsére másnap reggel napos időre ébredtünk. A svédasztalos reggelit elfogyasztottuk a szálloda multikulti vendégeivel, volt ott indiai, turbánt viselő, fekete, ázsiai szóval mindenki képviseltette magát. Reggeli után rápattantunk a motorra és GPS segítségével megkerestük a Colosseumot, motorral szerencsére egész könnyű volt parkolni, maximum 100 méterre tettük le. Jegy ügyileg felkészületlenül érkeztünk, az még csak hagyján, hogy a kasszáknál körülbelül 1 órás sorban állást vizionáltunk, de utána még egy sokkal nagyobb sor következett volna, hogy be is jussunk az épületbe. Amíg ott bolyongtunk legalább 4-5 "skip the line" pólót viselő srác támadt be minket, hogy ne álljunk sorba majd ők bevisznek soron kívül, fizessünk nekik érte 60 eurót. A sima belépőjegy amúgy 12 euró lett volna fejenként. Találkoztunk egy magyar párral, akiktől megkérdeztük, hogy hogyan lehet gyorsan bejutni. Ők Roma Pass-t használtak ezekből létezik több verzió, a legolcsóbb fejenként 28 euró, ezért be lehet menni egy helyre ingyen, lehet vele használni a tömegközlekedést szintén ingyen és a többi helyre pedig kedvezményes bejutást biztosít és ami plusz pont még, hogy nem kell vele sorba állni, mert külön kapun engedik be a Roma Pass-osokat. Igaz, hogy nem sokkal olcsóbb, mint a "skip the line" vérszívók, de hiénáknak nem szívesen fizetek, így mi a Colosseum árnyékában lévő újságosnál vettünk két ilyen Pass-t és már mentünk is be. A Colosseum kívül-belül lenyűgöző látvány, már csak egy időgépre lett volna szükség, hogy teljes pompájában láthassuk. A Colosseum látogatását úgy tervezzétek be, hogy egy-két óra simán elmegy vele.
A soron következő látnivaló a Trevi-kút volt, szép nagy tömeg vette körbe, mindenki dobálta bele a pénzt, egy kis tülekedés után sikerült jó képeket készítenünk Róma egyik legismertebb és legnagyobb szökőkútjáról. Természetesen mi is dobáltunk bele pénzt, mert aki így tesz az a monda szerint vissza fog még térni Rómába. A barokk szökőkút a 17. században épült. Naponta 2-3000 eurót dobálnak bele a turisták, amit éjszaka összegyűjtenek és a rászorulók megsegítésére fordítanak.
A motorhoz visszatérve észrevettem, hogy nem tölt a GPS-ünk, ráadásul közel van a lemerüléshez, nem volt őszinte a mosolyom, mert a telefon is az utolsókat rúgta a sok fotózás és videózás miatt. Miután megnéztem a szivargyújtót nem csodálkoztam a dolgon, mert a tegnapi irtózatos eső után állt benne a víz, a zárlat miatt pedig tönkrement a biztosíték. Természetesen nem volt nálam csere darab és vasárnap lévén lövésem sem volt, hogy honnan fogok keríteni illetve Róma nem az a kicsi város, amiben emlékezetből visszamegyek a szállodához.
Ezután a Spanyol lépcsőt vettük célba ez Európa legnagyobb kültéri lépcsője. Ismertté pedig Chevy Chase filmje az Európai vakáció tette. A lépcső a Trinita dei Monti templomhoz vezet fel, előtte pedig a Fontana di Barcaccia szökőkút áll. A motort körülbelül 100 méterrel a lépcsőtől tettük le és egy erősebb zárral hozzálakatoltuk a bukósisakokat, de egy idősebb olasz hölgy elég hangosan és mutogatva próbált valamit a tudtunkra adni, de szerintem ritkán játszik Activity-t, mert nem értettük mit akar, de aztán kerített egy angolul beszélő lányt és végre kiderült, hogy arra akar minket figyelmeztetni, hogy azok a bukósisakok bizony nem lesznek ott, mire visszaérünk, mert itt bizony szeretnek lopni. Mivel nem akartunk aznap még bukókat is venni így vittük őket magunkkal, elég sok rendőr őrizte a tér környékét, kíváncsi turistákból is akadt bőven.
Erre a napra még a Vatikán megnézése volt tervben, de végül csak kívülről néztük meg, mert akkora sor állt előtte, hogy úgy döntöttünk, nekünk ez elég lesz kívülről.
A GPS amúgy ekkorra már teljesen lemerült így gyors megoldás reményében odamentem egy a droszton álldogáló Multipla-s taxishoz és megkérdeztem, hogy nincs-e neki véletlenül egy számomra megfelelő biztosítéka és volt akkora szerencsém, hogy a kesztyűtartóból előhúzott egyet, amit nekem ajándékozott. Ezzel megoldódott a GPS töltési problémánk és átrobogtunk a városon a szállodánkhoz. Este még meglátogattuk a szálloda éttermét, vacsoráztunk egyet, majd lefoglaltuk a következő két éjszakára a szállásunkat és eltettük magunkat holnapra. A következő nap Pompei várt ránk. A Suzuki EDDIG még jól viselkedett!
További részek:
Vespák földjén - 2018 - negyedik rész
Vespák földjén - 2018 - ötödik rész
Vespák földjén - 2018 - hatodik rész
