A tavalyi Balkán túra után már eldőlt, hogy idén is lesz legalább egy nagyobb túránk, de ezúttal nyugat felé fogjuk venni az irányt.  Több motoros beszámoló olvasása után kezdett körvonalazódni a terv, nekünk idén hágókon kell átkelnünk, ezáltal néhány tételt ki tudunk húzni a bakancslistánkról. A két fő célpont a Stelvio és a Grossglockner voltak, ezek köré kerítettünk egy remek túrát, amire 6 napunk volt. A költségek alacsonyan tartása végett a motorokra sátrak is kerültek, valamint konzervekből is felpakoltunk.

Tavaly még pár dolog hiányzott a motoromról, ezeket erre a szezonra már pótoltam. Lett GPS-em (Wayteq Xrider) és került a motorra egy szett Kappa oldaldoboz. És a túra elött még át lett alakítva a generátorom is olajfűrdősre, hogy ne lebegjen felettem Damoklész kardjaként a leégett tekercs. Minden készen állt az indulásra, megvolt a terv is, ami így nézett ki: Bledben megnézzük a tavat, utána felmegyünk a Triglav Nemzeti parkba megnézzük a Vrsic és Mangart hágót, utána jöhet a Grossglockner majd irány a Dolomitok, ahol megnézzük a Misurina tavat és átvágunk a Falzerago hágón, Brocon hágón, Jaufen hágón és Timmelsjoch hágón majd Stelvio felé fordítjuk motorjainkat utána pedig átnézünk Svájcba megjárunk ott is néhány hágót, majd visszajövünk a szlovén tengerpartra és pihenünk egy napot. Mondanom se kell, hogy kicsit túl is vállaltuk a dolgot, ráadásul az eső is nehezítette az életünket szóval néhány dolgot ki kellett hagynunk a fenti felsorolásból.

Az első nap

Reggel 7-kor összegyűlt a társaság  a garázsoknál, tavalyhoz képest egy taggal bővültünk, így négy tagú lett a csapat. Két darab Honda CBR 600F, egy Yamaha Warrior 1700 és egy Honda VFR 800 VTEC alkotta a bandát.
Ahogy tavaly is most is borús volt az idő, túl meleg se volt 14 fok körül volt a hőmérő higanyszála. A 8-as utat vettük célba, azon hagytuk el az országot, mivel az osztrák 69-esen akartunk egy jót kanyarogni. Mielőtt elértük volna a 69-est már vehettük is fel a esőruhákat, nem voltunk túl boldogok. Valamiért késztetést éreztem arra, hogy megmozgassam az oldaldobozokat, hogy rendben vannak-e, hát a bal oldali konzolról elhagytam egy önzáró anyát, így csak két csavar fogta. Csavart zsebre vágtam, majd más megoldás híján kapott egy gyorskötözőt. Következő tankolásnál sikerült egy olyan kúton megállunk, ahol volt minden, ráadásul ingyen kaptam egy anyát, persze mindenféle kulcsom volt csak 13-as nem. De egy cseh csapat is épp ott pihent és szerencsémre náluk volt, így helyreállt a világ rendje. Mire elértük a 69-est, már elég zord volt az idő, az eső esett, köd volt, a bukóink párásodtak, ráadásul a hideg vizes úton azok a fekete gumiszerű javítások úgy csúsztak, mintha jégen mentünk volna, szóval a tempót visszavéve abszolváltuk ezt a szakaszt. Az időjárás miatt úgy döntöttünk, hogy Bledben megszállunk, mert semmi értelmét nem láttuk ebben az időben, hogy felmenjünk a Triglav Nemzeti Parkba. Az esős idő ellenére még legurultunk a tóhoz, lőttünk pár képet majd elkezdtünk szállást keresni. Nem volt nehéz dolgunk Bled tele van szállásokkal, harmadik próbálkozásnál már szerencsével is jártunk. Az árak elég változóak szóval nem kell az elsőre rábólintani, nekünk végül 25 euró / főért lett apartmanunk a motoroknak pedig fedett tároló.

Második nap

Korán reggel ébredtünk, első dolgunk az égbolt kémlelése volt, szerencsére felhőmentes, napos idő volt. Reggeli után felmálháztuk a motorokat és már indultunk is. Ismét lementünk a tóhoz, hogy napos időben is megnézzük. Épp egy japán turista csoport is ott volt, az egyiküknek nagyon tetszett, hogy mindenki japán motorral volt.

Ezután a Triglav Nemzeti Park következett. Elsőre a Vrsic hágó felé vettük az irányt, a felfelé vezető út elég vadregényes, szűk kanyargós út, a hajtűkanyarokban pedig macskakő található, szóval nem egy száguldozós szakasz motoros szemszögből, de kihagyhatatlan.

Többször megálltunk fotózni, a csúcs elött, majd a csúcson Attila jelezte, hogy elment a hátsó féke, ahogy mutogatta, hogy semmit se fog, megjelent egy szép kis tócsa a motor alatt. Hamar rájöttek a srácok honnan folyik, ráhúztak a tömítésnél és már rendben is volt, minimum felett maradt a szint. Fent a csúcson egy halom birka volt, akik elég szemtelenek voltak, az egyik büfé tulajdonos felmosófával kergette őket a közelből, de tűrték a simogatást is.

Ezután a Mangart hágó felé fordítottuk lovainkat, ami a Triglav magasabb hágója (1906m). Itt már belépőt is kellett fizetnünk, kemény 5 eurót, fent a csúcson ebédeltünk egyet, mentünk egy kört, fotózkodtunk és legurultunk amerre feljöttünk, mert nincs másik lefelé vezető út.

Ezután a Grossglockner felé vettük az irányt, Koxi ment előre és elég jó tempót diktált egy ideig. De aztán amíg azt sasolta a visszapillantóban, hogy megvan-e mindenki mögötte kiugrott elé egy rendőr, hogy kiintse.  Így kicsit későn kezdett fékezni és kb. a rendőr után 20 méterrel tudott megállni. 90 helyett 127-tel mérték be, azt kell mondjam szerencsénk volt, hogy csak ennyivel kapták lencsevégre. Végül jól alakult minden és megúszta 20 euróval velünk pedig nem is foglalkoztak, végül már mosolyogva búcsúztak tőlünk. Jó sokáig mentünk mire rájöttünk, hogy a GPS ismét megviccelt minket, mert a Grossglocknerrel párhuzamos úton mentünk felfelé, ami egy másik nemzeti parkhoz vitt, ami szintén fizetős lett volna, de mivel jól elment az idő, erre már nem akartunk befizetni, visszagurultunk Lienz-be és elkezdtünk kempinget keresni. Elég sok van a környéken mi végül egy másik faluba találtunk. Fejenként 12,5 eurót fizettünk. Ami meglepő volt, hogy a zuhanyért és a wifiért külön kellett fizetni, de maga a kemping nagyon rendezett, tiszta volt.

Harmadik nap

Reggel ismét korán keltünk, ráadásul az idő is jó volt. Az első napi esőzés és a másnapi eltévedés miatt jókora csúszásban voltunk, tudtuk, hogy az összes tervezett célpontot nem fogjuk tudni megnézni. Most már jó irányból támadtuk a Grossglocknert. Befizettük a 25 eurót, megkaptuk a matricánkat, bekapcsoltam a kamerát és már kanyarogtunk is felfelé. Hibátlan minőségű aszfalt, remek kanyargós utak. Találkoztunk olyan őrült svájci csapattal, akik JAWA-kkal mentek felfelé és némelyik még utánfutót is húzott. Az első lényeges megállónk Edelweissspitze volt. Nagyon sok motoros társunkkal találkoztunk. Az elénk táruló látvány hihetetlen, nem győztünk fotózni. Ezután pedig átmentünk a Grossglocknerhez, megnéztük a gleccsert, hát eléggé megfogyatkozott már. Vettünk jó drágán hűtőmágnest és elindultunk lefelé.

A következő célpontunk a Dolomitokban volt a Misurina tó, Olaszországban, körülbelül 100 km távolságra. A környéket, mintha festették volna, egy szép tó, a háttérben egy hatalmas hegy és egy szálloda a tóparton.

Innen Cortina felé vettük az irány és következett a Falzerago és a Pordoi hágó.  Kanyar-kanyart követ ezen a szakaszon. Itt megtanultam, hogy a GS BMW-kre nem hat a fizika, mert 3 fémkofferral és utassal úgy kerültek ki minket, mint a pocsolyát. A Pordoi hágó tetején, már láttuk, hogy ismét meg fogunk ázni, fekete felhők gyülekeztek az útvonalunk felett. Sokat nem is váratott magára az eső, sikerült minket egy olyan szakaszon megtalálnia, ahol sehova se tudtunk beállni, kb. 15 percig áztunk a szakadó esőben mire találtunk egy benzinkutat.

Annyira megáztunk, hogy a kesztyűinkből csavarni tudtuk a vizet. A kúton egy német Ducatis banda mellé tömörültünk, és amíg szakadt addig nézegettük a gépeiket, eszméletlen szépek voltak. Az eső csillapodtával beindították őket és már el is múlt a nekünk kell ilyen érzés, ez a száraz kuplung a mi fülünknek nem való. Megegyeztünk, hogy elkezdünk apartmant keresni a következő városban, mivel az időjárás miatt a kemping szóba sem jöhetett. Végül Predazzoban szálltunk meg ismét 25 euró / fő áron a Villa Rosa-ban, motorok pedig befértek a garázsba.

Negyedik nap

Ismét napos időre ébredtünk. Az útvonalunkat átszerveztük és egyenesen a Stelvio hágót vettük célba.  Trafoi BZ felől közelítettük meg a hágót, ebből az irányból rengeteg hajtűkanyar vezet fel. Azt kell mondjam, hogy motoros szemszögből ez a felfelé vezető út nem nagy élmény, legalábbis én nem annak éltem meg. Természetesen a látvány pazar, ahogy a képek is mutatják, fent nagyon sok motoros társunkkal találkoztunk. Lehetőség van mindenféle szuvenír vásárlására, mi is vettük hűtőmágneseket és Stelvio matricát. Fotózkodtunk a Stelvio táblával is, amin nagyon sok motoros klub matricája ott van, de a miénket nem találtam.

Lefelé a hegy másik oldalán lévő utat választottuk, sokkal jobban motorozható, élvezetesebb, mint a másik oldal, ráadásul egy szép vízesés is van az út mellett.

Ezután Szlovénia felé vettük az irányt, mert egy kicsit strandolni is akartunk. Ezen a napon már nem jutottunk el a tengerpartig, sőt még Szlovéniát sem értük el, este ismét kempingeztünk Montegrottoban (IT), fejenként 10 eurós áron, a sátrakat már egyre gyorsabban állítottuk fel. Amúgy erre a napra volt tervezve egy svájci karika is a Stelvio után, de ez is a csúszás áldozata lett, majd legközelebb.

Ötödik nap

A szlovén tengerpart már karnyújtásnyira volt, Trieszt után sikerült egy tengerpart vonalát követő úton gurulnunk.
Néhány óra hőségben való motorozás után elértünk Ankaranban, ahol egy tengerparti kemping várt ránk. Ez volt a legdrágább, mert picivel 15 eurót fizettünk fejenként, de volt minden, tengerpart és tengerparti medence is. A nap további részét pihenéssel töltöttük.

Hatodik nap

A reggelt mindenki másképp töltötte, volt, aki pihent, volt aki a medencében úszkált. Az indulást 11 órára terveztük, elpakoltuk utoljára a sátrakat, fizettünk és a gyors hazaérkezés reményében a GPS-en beállítottuk a legnagyobb ellenségünket az autópályát. Nem vagyunk oda érte, de több, mint 600 km-t nem volt kedvünk alsóbbrendű utakon lezavarni. A hazaút eseménytelenül telt, késő délután már otthon is voltunk. 

A túrát 3000 km körülire terveztük, de az eső kétszer feltartott minket, el is tévedtünk, valamint a látványutakat érintő napokon nem lehetett akkora távokat megtenni,  mint amekkorát szerettünk volna. A túra tanulsága még, hogy a 600-as CBR-ek minden körülmény között kevesebbet esznek, mint a VFR-em.  :)  A Wayteq GPS az árát bőven megéri, mégha nem is tökéletes. Ha az Alpokba mentek esőkabát és váltókesztyű legyen nálatok, mert szükség lesz rá. A túrán elég sok szép helyen jártunk, de ha minket kérdeztek a legszebb a Grossglockner volt, ráadásul motoros élménynek sem volt utolsó.

A túra számokban:

4 motor
6 nap
2500 km
1 bírság
5-6 óra videó (ezt majd télen szerkesztem)
Fejenként 120-135 ezer elköltött forint
Rengeteg élmény